Select Menu

Slider

belföld

külföld

sport

gazdaság

kultúra

femina

recept

» » Rejtett agresszivitás az óvodában
«
Következő
Újabb bejegyzés
»
Előző
Régebbi bejegyzés

Békésen, játszadozó óvodások csoportját figyeltem. Belemerültek a játékba, a külső szemlélőnek, olyan meghitt, gyermeki idill. Az óvodapedagógusok távolabb beszélgetnek. Nyugalom van, nincs semmi zavaró körülmény. Erre a pedagógiai környezetre mondjuk: jól szervezett, nyugodt közösség.
Amint jobban belehallgattam a gyermekek beszélgetésébe, már felkaptam a fejem. Az egyik gyermekcsoport irányító alakja, fojtott hangon szólt oda társának:
Megcsinálod, mert, ha nem, akkor beleverem a fejed a betonba!
A megfenyegetett játszótárs engedelmeskedik. Látszik a riadt tekintetén, hogy félelmében cselekszik. Megfogja a homokozó lapátot és a pad mellett térdelő 5 év körüli kisfiúhoz lép:
Nyisd ki a szád! Meg kell enned a homokot! Mert a terroristák vezére különben téged is, meg engem is megkínoz.
A térdelő apróság remeg a félelemtől. Sápadt, szaporán veszi a levegőt. Résnyire kinyitja a száját, majd felpattan és futásnak ered. Az udvar közepén megáll, jól kivehetően a nadrágja ülepén és szárán sötét folt jelenik meg: bepisilt félelmében.
A csoportvezető óvodapedagógus odalép hozzá, megdorgálja: Mondd, ekkora fiú miért nem figyel oda arra, hogy beérjen a mosdóba! Már ez nem először fordul veled elő a héten! Ősszel iskolás leszel, de így? Visszaküldelek a bölcsődébe!
Megítélésem szerint a kora gyermekkori agresszió az óvodákban hasonló helyzetekben jelentkezik. Nem feltételezzük jelenlétét. Valami korábbi élményt a gyermekek játék közben reprodukálnak. A félelem, a fenyegetett helyzetben felerősödik. Esetünkben két kisgyermek félelmével találkoztunk. Először a félelem cselekvésre ösztönzött. Olyan tevékenységre, amit önszántukból az óvodás korú gyermekek nem követnek el. Elemi szabálytudatuk ezt a szintet már elérte. Ahhoz, hogy elutasítsa a kérést, még nincs bátorsága, nincs tapasztalata, nincs problémakezelési gyakorlata. Az erősebb vezéralak szava, kérése, szent! Ő uralja a játékot, ő irányít, nem tűr ellentmondást.
A térdelő gyermek huzamosabb ideig volt félelem-helyzetben. Nincs információnk arról, milyen szerep jutott korábban számára a „játékban”. Feszültsége, félelme fokozódott, a tűréshatárt elérve, amikor a lapátnyi homokot kellett volna lenyelnie. Pattanásig feszülnek idegei, nem bírja tovább, hogyan is bírhatná, hiszen még gyermek, 5 éves. Kimenekült a szorult helyzetből. Védelmet remélhetett az óvodapedagógustól, aki már csak a „bepisilés” tényére kapcsolódott be a szituációba. Szó sincs arról, hogy elmarasztalás illeti az óvodapedagógust! A gyermekek fejlődésében a szabad, kötetlen játék, az önálló kezdeményezés éppen olyan fontos, mint az óvodapedagógus által irányított tevékenységek.
Az udvari játék után a gyermek a napirend szerint folytatják a napot. A konfliktus, a krízishelyzet feldolgozatlan marad. Meglehet, a három gyermek a velük történteknek nem tulajdonítanak jelentőséget. A rejtett agresszivitás hatása, azonban bennük marad.

«
Következő
Újabb bejegyzés
»
Előző
Régebbi bejegyzés